Több képet nem bírt el, íme, itt a folytatás. Még mindig Vágseiðiben voltunk. Kibújt a nap a felhők mögül. Arrafelé a legközelebbi szárazföld már Amerika...
...és mindez fölülről. A város Vágur, alatta a tó, amelyet a következő képen mutatok be, az alatt pedig az öböl, ahol jártunk, Vágseiði. Sok-sok gyönyörű képet találsz még itt: Forrás: Facebook
Édes vizű tó Vágur és Vágseiði között.
Vagy 100 éve ebben a házban élt a környék leggazdagabb embere: J. Dahl Ágørðum, sok hajója volt, övé volt a bolt is Vágurban.
Száradnak a halak. Az ételeket szélben szárították, a halat, a birkacombot is. Bevallom, a szárított birkacomb, nem nyerte el tetszésem, bár hősiesen kipróbáltam. Egy falatot megettem, de többet nem kértem :(
Egy ilyen halászhajóval járta Óli édesapja is a tengert. A hajó elején volt egy szűk kabin, abban aludt, fűzött a 25 halász. 100 méter hosszú volt a hálójuk, és 200 méter
Szegényke :(
Vágur temploma, mondjuk ez nem nagyon tetszik...
Úton hazafelé megálltunk Porkeriben megnézni a gyönyörű fűtetejű templomot.
Kissé pattogósan beszélnek, közben meg mintha valami lenne a szájukban, a k-t cs-nek ejtik, tehát Porkeri = porcseri.
Csak az ablakon át tudtam belesni, mert zárva volt.
A Porkeriben a kis fűtetejű fatemplom 1847-ben épült.
