A Feröer-szigeteken 48 ezer ember és több mint 75 ezer birka él. A birkáknak nincs ellensége a természetben, a lopás itt ismeretlen fogalom, szóval szabadon élnek az állatok, nincsenek juhászok, mert nem kell rájuk vigyázni. Persze nem mind élnek teljesen szabadon, általában bekerített területen legelésznek, de van olyan is, ahol szabadon járnak kelnek. Az autóvezető nem tudhatja, hogy a következő kanyar után nem ácsorog-e egy-egy juh az úton.
A birkák szabadon élnek, de időnként összeterelik őket, ilyen alkalom a birkanyírás is. Ugyanazon hegyoldalban legelésző birkák gazdái egyazon napon reggel kimennek a kutyáikkal, a legtöbbnek border collie-ja van, és összeterelik egy kis karámba az állatokat. Nem az összeset, mert előfordul, hogy valaki kimarad, megússza a dolgot, mindjárt bemutatok egyet, akit tavaly nem nyírtak meg.
Az összeterelt állatok az anyajuhok és a bárányok. Külön vannak a fiatal kosok. Őket mindenképp bekerített részen tartják, ahol szabadon mozognak.
Az öregebb kosok, az apák teljesen külön vannak a többiektől, ők veszélyesek is lehetnek. Jón Eli kosa a ház mellett van kikötve. Fűnyíróként is használják, ahogy lelehelt egy részt, úgy rakják mindig arrébb.
Hejkur, Jón Eli border collie-ja, ő is segített reggel az állatok összeterelésében.
Miután mind együtt vannak az anya juhok és a bárányok, egyenként kiválogatják őket. A fülön lévő bilétákról tudják, melyik, kié. Igyekeznek az anyát és a bárányt együtt, de ez nem mindig sikerül. nagy a bégetés ilyenkor, hívogatják egymást. Az egyik kisbárány csak nem találta a mamáját, amikor is a szaga alapján megtalálta a mama levágott bundáját, annak nagyon megörült, és hozzábújt.
Lassan, óvatosan mozognak a válogatás közben, hogy ne ijesztgessék még jobban az amúgy is feszült állatokat. A mamákat megnyírják, a bárányokat majd csak jövőre. De mindenki kap valami gyógyszert, a hátukon szétkennek valamit a rovarok ellen, és van, aki injekciót is kap.
Minden gazda kiválogatja a maga állatát, és megnyírja. Ilyen kalodafélébe állítják a legtöbben a birkát.
Na, ő az a birka, amelyik tavaly megúszta a nyírást, mert nem terelték be. Nem is lett báránya, mert a nagy bunda miatt nem fért hozzá a kos. Most kapott egy jelet a fülébe, ha jövőre sem lesz báránya, akkor neki annyi :(
Szépen látszik, a két réteg, a tavalyi és az idei bunda.
Vagy 8-10 gazda nyírta a birkát.
És van, ahol többen is nyírnak egyet. Olyat is láttam, ahol kijött a mama a család aprajával, kis ollókkal, és a gyerekek is segítettek, hadd szokják a munkát.
Az egyéveseknek még kicsi a feje, a szarva, ők kihúznák a fejüket a kalodából, ezért őket összekötözött lábbal, fekve nyírják. Mielőtt lettek volna ezek a kalodák, összeset így nyírták.
A levetett bundák. Július 23-án volt a birkanyírás. Az északi szigeteken pusztult el már idén is birka, mert megfázott a bundája nélkül. A gyapjúban sok lanolin van, hogy ne ázzon át a sok esőben a bari.
Szólongatják egymást a mamák és a gyerekek.
Pihenés a mama hátán a nagy tömegben.
Szárad a széna. Régen ők is kazlakba rakták, de most a sok eső miatt inkább így szárítják.
Tyúkok a szomszéd tanyán.
Földház a hegyen. Egyhelyiséges nyaraló.
Trongisvagsfjørður (trondzsiszvoxfjörur) a hegy felől.
Végül a helyi tömegközlekedési vállat a Strandfaraskip Landsins honlapjáról, az ssl.fo oldalról kedvenc reklámom, amelyről látszik, bárhol összefuthatsz egy birkával :)