Július 29-e, Ólavsøka, a Feröer-szigetek legnagyobb nemzeti ünnepe. Közel ezer éves ünnep, egyrészt a keresztény hagyományra vezethető vissza, másrészt nemzeti jellegű, és a Løgting, a parlament éves nyitó ünnepe , tehát politikai esemény is. Ilyenkor legalább az ország harmada, fele Torshavnba megy. Így tettünk mi is. Az emberek így köszöntik egymást az ünnepen: Góða Ólavsøku! (góá ólavszöku) (Jó Ólavsøkát!). Mindenki jókedvű, régen ilyenkor szövődtek a szerelemek, mert év közben ritkán találkoztak egymással az akkor még nehezen megközelíthető szigeteken élő fiatalok. Ennek következtében áprilisban született a legtöbb gyerek a Feröer-szigeteken, akiket Ólavsøka-gyerekeknek hívnak.
Ólavsøka, Szent Olaf ünnepe, II. Olaf norvég királyra emlékeznek, aki ezen a napon halt meg 1030-ban, később szentté vatták. Az ünnepségek már 28-án kezdődnek, az evezős szezon utolsó fordulójával. Jóansøku ünnepén Tvøroyriban, az ablakunk alatt rendezték a verseny egyik fordulóját.
29-én reggel az ország összes politikusa és papjai a parlament épületéből a dómba vonul, hogy meghallgassak az ünnepi misét.
A vonulás 2-3 perc, mert elég közel van egymáshoz a parlament és a dóm. Elöl a miniszterelnöke, Kaj Leo Johannesen, ő megy piros mellényben, jobbra a püspök, a Feröeri Népegyház vezető lelkésze, Jógvan Fridriksson.
Utánuk a parlament tagjai és a lelkészek vonulnak. Valamennyi politikus népviseletben van.
A legszembetűnőbb, hogy milyen sokan veszik föl a népviseletüket. Minden ünnepkor fölveszik, így volt ez Jóansøku ünnepén is és esküvőkön is.Nem olcsó, a női ruha belekerül legalább 15 ezer koronába (600 ezer forint). Ennek az árnak a harmada a ruhát díszítő ezüst ékszerek ára. Már az egészen kis gyerekek is ezt viselik. A kamaszok közt kevesebben vannak, de a fiatal párok, már újra viselik, és természetesebben az idősebbek is.
A mise után a főtéren meghallgattuk a nemzeti kórus műsorát. Mindezt természetesen szemerkélő esőben. Szélvihar szerencsére nem volt.
A csíkos sapka is része a férfi viseletnek.
Nagyon édesek a kislányok is a népi ruhában.
Részlet a kórus műsorából, ennek érdekessége, hogy a feröeri beszédet is hallhatod.
Kisviking, kötött ruhában, a papájához igyekszik, aki a kórusban énekel.
Ezután mindenki hazament ebédelni. A nem torshavni rokonokhoz, barátokhoz mennek. Ilyenkor sokak áll nyitva a háza. Svédasztalos vendéglátással, persze a vendégek is visznek ennivalót. A poszt legvégén találsz ehhez egy videót.
Utána meg a mulatás következett. Vagsbotni, a torshavni kikötő nyugati része, itt legalább a zenészek fedett helyen álltak, amíg a táncolók kint ropták, az el-eleredő eső sem zavarta őket. A zene németes-polkás, de játszottak népszerű nyugati zenét is, sőt volt, hogy az egyik lelkes vendég énekelt el egy számot. Ennek a videónak a végén, besétál a képbe egy kislány, aki lilás-rózsaszínes selyemruhában van, ez a feröeri népviselet másik formája. ezzel nem sokat találkoztam.
A rendőrök díszegyenruhában vannak. A bal oldali Tvøroyriban szolgál, amíg a jobb oldali Torshavnban, vele később Skúvoy felé menet, a Sandoyra tartó kompon beszélgettem, amúgy a feröeri labdarúgó szövetség egyik vezetője.
Koncertek mindenütt.
Sok-sok kiállítás várta az érdeklődőket.
...és vidámpark a gyerekeknek. Ilyenkor rengeteg ital fogy, az üvegeket, műnyag palackokat, alumínium dobozokat szétszórják, amit a gyerekek visszaváltanak (itt minden visszaváltható), és ebből gyűlik össze a zsebpénzük. Egy ismerős 11 éves gyereke 5 ezer koronát szedett össze, 200 ezer forint, ami azért itt sem kis összeg. Ebből tervezi jövő nyáron magyar barátjával Magyarországra utazni, de ez majd egy másik történet lesz.
Koncert.
Éjfélkor a tömeg összegyűlik a főtéren, ahol a kórus is énekelt, és együtt énekelnek 20 éneket, ebben van egyházi ének, és nóta-szerűség is, és persze a himnusz. (Ezt a videót nem és készítettem.) Az éneklés vagy egy órán át tart, utána a tömeg nagy része elkezdi a hagyományos lánctáncot.
Mi pedig elmentünk a színházba, ahol szintén tánc volt. Hajnal fél 4-ig maradtunk (!), az első másfél órában nem is pihentem. Ezzel a lánctánccal őrizték meg a balladákat, a germán mitológia történeteit és történelmüket. Vannak 500 szakaszos versek is. Mindig van egy előénekes a skipar, ő kezdi a versszakot, a többiek folytatják, ha az egy skipar befejezi, akkor kezdi egy másik.
Elég rosszul sikerült a felvétel, mert sötét volt, de ideillesztek egy videót, amelyet sajnos, nem én készítettem. A kedvencen az egyik legnépszerűbb, a "Runtsivalstríðið" (runszevell???). A lépés egyszerű, kettőt balra, egyet jobbra, időnként cifrázzák az ifjak a lépést. Ezt a lépést nálunk is ismerik és - minő véletlen - feröeri lépés a neve.
A Runtsivalstríðið a 778-ban zajlott Roncevaux-i csatáról szól, amely a Pireneusokban a keresztények és a muzulmánok közt zajlott, és szájhagyomány útján fönnmaradt a történet közel 1350 éven át...
És még egy videó, amely a táncot és a nyitott házakat, a vendégeskedést is bemutatja, no meg a férfiak sapkáját.
