Hanna, Óli nővére kölcsön adta az autóját szombaton, 8-án, és elmentünk kirándulni. Vágur 1382 lakosával Suðuroy szigetének legnépesebb települése. Bár Tvøroyri a központ, fekvésénél fogva, és ha hozzáadjuk a vele egybeépült Trongisvágur lakosainak számát (806 + 520 = 1326), majdnem utoléri Vágurt. Hmm, nem vagyok itt még 2 hete sem máris lokálpatrióta lettem?
Egész pontosan nem is Vágur (voá) volt a célpont, hanem Vágseiði sziklái.
Itt térkép, merre jártunk.
A térképen az E betűvel jelölt Tvøroyriból indultunk B-n Váguron keresztül, C-be, Vágseiðibe. Odafele a magentával jelölt alagúton át, vissza pedig a tengerparti úton, de megálltunk D-ben, Porkeriben megnézni az öreg fűtetejű templomot. Ja, és előtte még bolyongtunk kicsit Tvøroyriban. Bár ez kissé nagyképűen hangzik egy ekkora település esetén. Az egész út nem volt 50 kilométer.
Tvøroyritól délre, a fjord kijárata felé. Egysávos út, nem nagy a forgalom.
A csodálatos bazaltsziklák.
Hanna autója, azért ilyen nagy, hogy a fia is beleférjen, Jón Eli 2 méter fölött van, és elég testes is, amúgy ő is nagyon kedves.
Kedvenceim, a birkák, róluk nevezték el a szigeteket, dánul a juh får.
Emlékmű, igyekszem megtudni, mire is emlékeztet.
Tvøroyri és a fjord, majd a túlparton megyünk Vágur felé.
Jön Smyril! És indul a helikopter is, rendszeres járat van a szigetek között, ha alaposan megnézed a képet, akkor Smyril mögött, még a víz fölött láthatod meg a helikoptert.
És itt akadt el a lélegzetem. Amikor itt álltam, Óli visszahívott, mert bármikor jöhet egy nagyobb hullám, amely elsodor.
Viszonylag békés a tenger, de pár nappal előbb, 4-én így nézett ki, ezt a képet persze nem én csináltam, mert akkor épp Bécsben voltam:
Egyik kedvenc oldalam a Facebookon: Faroe Islands Maybe the last paradise on Planet Earth :-)
Óli :)
A bizonyíték, hogy itt jártam :)
Itt elakadt minden, talán sok volt a kép, így új posztban folytatom.
