Elszégyelltem magam, amikor Márk, Feröer nagy szerelmese, írta, hogy miért nem folytatom a blogot. Pedig ő gyakran megnézi, hogy kikerült-e már a következő írás. Elég mozgalmas napok állnak mögöttem, és sok volt a munkám is mostanában. De ez mégsem indok, ha az embernek lelkes olvasói vannak. Márk 6-7 évesen találta meg a térképen Feröert, és beleszeretett. Biztos vagyok benne, hogy egyszer ő is eljön ebbe a csodás országba.
Nézem a régebbi képeket, és egyre nehezebb a szívem, mert egy hét múlva már otthon leszek. Most a július közepén készített képeket vettem elő, akkor mentem Eysturoy szigetére, ahol az egyetlen feröeri magyar család él. Róluk és a házuk tetőfedéséről már írtam, most az első találkozásunkon készült képeket mutatom be.
Légvonalban nem lakunk messze, de sokáig tartott, amíg odaértem. Először is Smyrillel 2 órát utaztam Torshavnig, majd ott rövid várakozás után a 400-as klaksvíki busszal egy és negyed óra alatt értem Norðagøta-ba. A térképen lila csíkkal húztam alá azoknak a városoknak, a nevét, amelyekben készült képeket mutatom most. A busz hol a fjordok partján kanyarog, hol átbújik a hegy alatt az alagúton keresztül, hol meg hídon megy át. A feröeriek azt mondják, ez az egyetlen híd az Atlanti óceánon, bár azt is hallottam, van egy Norvégiában is. Azt mondják az alagút többe kerül - kettő tengeralatti alagút is van a Feröer-szigeteken - de olcsóbb a karbantartása, mint a hídnak.
Még Streymoyon vagyunk, a főszigeten, de a túloldalon már látszik Eysturoy. Borongós-esős-ködös napok voltak. Nem sokat láttuk a napot, de azért csodaszép volt a táj így is.
És visszafele nézve Eysturoyról Streymoy.
Skála város a Skálafjørður (szko(á)lafjörur) túlsó partjáról nézve. Egyszer akkor vihar volt, hogy onnan a túlpartról egy rosszul rögzített hajót ezen az oldalon dobott partra a víz.
Ez már Lervík (lervujk), Norðagøta-ból alagúton át jutottunk ide. Mint a környék valamennyi alsó tagozatosa, Fannika is ide jár iskolába. A fenti térképen lila csillagocska jelöli a hajót. Torshavnból Izlandra közlekedő hajók itt mennek el Eysturoy és Kalsoy között. Norröna menetrend szerint, amíg nyáron az efféle nagy üdülőhajók járnak erre.
Fanni kagylót talált. Fanni is focizik, ugyanis a Vikingurban (vujcsingur) csak focizni lehet. Azóta voltak Tvøroyriban is játszani, volt hogy védett (apja lánya), de rúgott egy hatalmas gólt is. Nagy élmény volt a 8 évesek tornája. Íme, az illusztráció:
Középen Fanni lila sapkás, sárga cipős :)
Szoknyás kislány a kép bal szélén. Igazából nem szoknya, hanem hosszú kabát, rettentő pocsék szeles, esős, viharos idő volt.
A lervíki templom az egyike a modern feröeri templomoknak, nekem sokkal jobban tetszenek az öreg, fűtetős kis templomok.
Háttérben Kalsoy három hegycsúcsa.
Ritka kép, négy sziget is látszik rajta, mi Eysturoyon vagyunk, jobbra Borðoy, ahol Klaksvík, a második legnagyobb város fekszik, balra Kalsoy, a háttérben meg Kunoy.
Egyre jobban leereszkedik a köd.
Megint a négy sziget együtt, bár Kunoy alig látszik a háttérben.
Gyönyörűséges hegyoldal meg a zöld fű.
Fuglafjørður
Fuglafjørður
Kis tavak Rituvík mellett, kedvelt kirándulóhely, most kissé barátságtalan.
Zsuzsával Rituvík (rituvujk) mellett.
Æduvík temploma ködben. Æduvík Eysturoy legdélibb települése.
Az ædivíki templom oltára.
Æduvík
Æduvík
Gøtugjógv (götudzsogv). Gøta három településből áll: délen Syðrugøta középen Gøtugjógv és északon Norðagøta, ahol Zsuzsáék élnek.
Syðrugøta a lila házzal.
