Feröer

Másnap Zsuzsával és Fannival Észak fele indultunk, Gjógv (dzsegv) és környékét néztük meg. A képen látható hegy Gjógv mellett fekszik, a neve Middagsfjall, kicsit piramisra hasonlít ebből a szögből, de igazából inkább háromszög alapú gúla.  Gjógv Eysturoy legészakibb települése, üdülőfalu. Nevének jelentése: sziklahasadék, 34 állandó lakosa van. Egy szálloda és számos bérelhető házikó, meg egy öreg kávézó található benne. Közelében található az ország legmagasabb hegye,  a Slættaratindur, amely 880 méter magas, és szép időben a tetejéről belátható valamennyi sziget. Nos, mi még a hegytetőt sem láttuk, akkora köd volt. De azért így is felejthetetlen nap volt.

Elszégyelltem magam, amikor Márk, Feröer nagy szerelmese, írta, hogy miért nem folytatom a blogot. Pedig ő gyakran megnézi, hogy kikerült-e már a következő írás. Elég mozgalmas napok állnak mögöttem, és sok volt a munkám is mostanában. De ez mégsem indok, ha az embernek lelkes olvasói vannak. Márk 6-7 évesen találta meg a térképen Feröert, és beleszeretett. Biztos vagyok benne, hogy egyszer ő is eljön ebbe a csodás országba. 

Nézem a régebbi képeket, és egyre nehezebb a szívem, mert egy hét múlva már otthon leszek. Most a július közepén készített képeket vettem elő, akkor mentem Eysturoy szigetére, ahol az egyetlen feröeri magyar család él. Róluk és a házuk tetőfedéséről már írtam, most az első találkozásunkon készült képeket mutatom be. 

Augusztus 21-én végre jó idő volt, tán a negyedik, ötödik szép nap az utóbbi két hónapban. Egy hét eső és szélviharok után végre kiszabadultam, és elindultam a hegyre. Csodás idő volt, nagyon szép képeket készítettem, így azután a készített 150 kép harmadát idemásoltam. Nehéz volt választani. Csodásan éreztem magam. Gyönyörű zöld volt minden, a birkák bégettek, csigaforgatók repkedtek, és kirándulni indultak a helybéliek. 

A Feröer-szigeteken egyetlen magyar család él, Zsuzsa, Géza és gyermekeik Fanni és Géza. Már 7 éve élnek itt, Géza focista, ide szerződött, most a Vikingur (vujcsingur) kapusa. A gyerekek már itt kezdték az iskolát, és úgy döntöttek, maradnak. Tavaly vették ezt a gyönyörű házat, és saját kezűleg kívül-belül fölújították. Ennek a munkának utolsó állomása a tetőcsere. A gyakori esők miatt hamar be kell fejezni a munkát, és mivel sokan szeretik őket, sokan is jöttek segíteni. 

Július 29-e, Ólavsøka, a Feröer-szigetek legnagyobb nemzeti ünnepe. Közel ezer éves ünnep, egyrészt a keresztény hagyományra vezethető vissza,  másrészt nemzeti jellegű, és a Løgting, a parlament éves nyitó ünnepe , tehát politikai esemény is. Ilyenkor legalább az ország harmada, fele Torshavnba megy. Így tettünk mi is. Az emberek így köszöntik egymást az ünnepen: Góða Ólavsøku! (góá ólavszöku) (Jó Ólavsøkát!). Mindenki jókedvű, régen ilyenkor szövődtek a szerelemek, mert év közben ritkán találkoztak egymással az akkor még nehezen megközelíthető szigeteken élő fiatalok. Ennek következtében áprilisban született a legtöbb gyerek a Feröer-szigeteken, akiket Ólavsøka-gyerekeknek hívnak. 

Ólavsøka, Szent Olaf ünnepe, II. Olaf norvég királyra emlékeznek, aki ezen a napon halt meg 1030-ban, később szentté vatták. Az ünnepségek már 28-án kezdődnek, az evezős szezon utolsó fordulójával. Jóansøku ünnepén Tvøroyriban, az ablakunk alatt rendezték a verseny egyik fordulóját. 

A Feröer-szigeteken 48 ezer ember és több mint 75 ezer birka él. A birkáknak nincs ellensége a természetben, a lopás itt ismeretlen fogalom, szóval szabadon élnek az állatok, nincsenek juhászok, mert nem kell rájuk vigyázni. Persze nem mind élnek teljesen szabadon, általában bekerített területen legelésznek, de van olyan is, ahol szabadon járnak kelnek. Az autóvezető nem tudhatja, hogy a következő kanyar után nem ácsorog-e egy-egy juh az úton. 

Ha jól tudom az eredeti szövegben kedd volt, de a mi nyarunk a Feröer-szigeteken 2013-ban a július 20-i szombat délutánra esett. Ez itt most nem költői túlzás, tényleg elég rossz az idő, sokat esik, fúj, és persze fűtünk. De ez mindenképp jobb, mint az otthoni hőség. Persze azért jó lenne, még pár ilyen kellemes délután. Néha van is hasonló, de ez volt a legszebb. Lementünk a kertbe, és gyönyörködtünk a fjordban, figyeltük a madarakat, és napoztunk. 

Szerdán végre jó idő volt, egész nap sütött a nap. Előtte, utána ítéletidő, este csak úgy rázta a házat a szél. Megkaparintottam Óli fényképezőgépét, sokkal jobb, mint az enyém, nagyon szép képeket készít. Gyönyörű zöld minden, legelnek a birkák, a pónik, röpködnek a madarak. Olyan jó kis tavaszi hangulat volt, pedig nyár van. Általában elég hideg van ehhez képest, 10-13 Celsius-fok. Fűtünk. De a lényeg most a szerda, amikor sütött a nap.

A magyar hagyomány is ismeri Szent Iván-éj ünnepét, de a nyári napforduló ünnepe a skandináv országokban sokkal nagyobb jelentőségű, mint nálunk. Feröeren Jóansøku a neve (Iván, János, Jóan). Idén, 2013. június 29-én, szombaton az evezős versenyt épp ezen az ünnepen rendezték Tvøroyriban. Tavasztól nyár végéig minden hétvégén van verseny az ország valamelyik városában. A feröeri hajós nép, így nagyon népszerű itt az evezés. Mivel sok elfoglaltsággal jár, nap, mint nap edzenek, és minden hétvégén verseny van a szezonban. Így ez csak a fiatalok sportja. 

Nem egészen három és fél hónap után végre újra itt vagyok a Feröer-szigeteken, Suðoroyon, Tvøroyriban. Már nagyon vágytam vissza. És most három hónapra jöttem! Az út már ismerős volt, már tudtam, hol, mire kell figyelni, merre kell menni. Már hazajöttem. 

Tegnap (2013. május 21-én) kaptam ezeket a képeket Ólitól. Megszülettek Jón Eli-nek, Hanna fiának tanyáján a kisbárányok. Nagyon aranyosak. Mennék már vissza, remélem, június végén már a Feröer-szigeteken leszek.

Sandvík 1970 előtt szárazföldön csak nehézkesen volt megközelíthető, a magas hegyeken nehéz volt átkelni, így azután a tenger felől jutottak el a kis faluba a látogatók. A kis település arról híres, hogy itt halt meg Sigmundur, lejjebb írok arról, mit is kell tudni róla. Ez itt Sigmundur emlékműve, az a kis valami ott a kövön egy úszó férfi fölülről.

Hans Skalagard Óli nagybátyja, Skúvoyon született 1924-ben, 8 éves korában kezdett festeni, már 14 évesen tengerész lett egy viking vitorláson. A II. Világháborúban belépett az amerikai hadseregbe, de harcolt Koreában és Vietnamban is. Amerikában lett híres festő, a festményei kint vannak a Fehér Házban és a Pentagonban is. Ma is alkot 89 évesen, csak tengert és hajókat fest. Gyönyörűek a képei :)

A birkák mindenütt ott vannak. Több mint 75 ezer birka és 48 ezer ember él a Feröer-szigeteken, amely dánul annyit tesz: Juh-szigetek. A feröeriek nagyon szeretik a birkahúst, sokat is esznek belőle, így azután nem elég a húsuk, ebből is behozatalra szorul az ország. Izlandról és Új-Zélandról érkezik a birkahús. Egyszer ettünk birkafejet, az is izlandi volt. A legolcsóbb az új-zélandi. Bolond világban élünk. 

Szóval jó sok a birka, és mindenütt ott vannak. Vannak érdeklődők és vannak félénkek. Az érdeklődők - állítólag - azt hiszik kapnak valamit, pedig szerintem, csak ismerkedni szeretnének. Ezen a képen látható kedves birka Torshavnban, a fővárosban lakik.

Kirkjubøur (csiscsubör) Torshavntól 15 kilométerre fekszik, 74 lakosa van. Itt megnézhetsz egy videót Kirkjubøurről.

Kirkjubøurben található a világ legöregebb, folyamatosan lakott faháza. A Patturson család 17 generációja élt benne. Ma már nem az egészben, mert a fele múzeum, hanem a képen hozzánk közelebb eső részben. A 700 éves faház falait Norvégiában rakták össze, majd hajón ideszállították, és itt építették össze. Kirkjubøur azt jelenti templom kert vagy templom mező. Itt volt a püspöki székhely 111-től 1538-ig. És itt épült a püspöki dóm is, de nem fejezték be.

Múlt szombaton március 2-án mentünk Torshavnba Norrönával, most a délelőtti séta képeit láthatod. A Feröer-szigetek fővárosa Torshavn, neve annyit tesz, mint Tor kikötője, Tor vagy Thor az a bizonyos germán-skandináv főisten, aki Ódin és Jörd (a Föld) fia. A mennydörgés, a vihar és a növények, állatok istene. Torshavn a legnagyobb szigeten Streymoyon fekszik, "elővárosaival" együtt közel 20 ezer ember él itt, az ország lakosságának 40 százaléka. A házak zöme családi ház, ha a férfi megnősül, akkor hagyományosan házat kell építenie a családjának. Persze ez mára lazult, Torshavn szélén van már pár emeletes ház bérlakásokkal. De maga a főváros úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt falu, na jó, városka. Nekem ettől tetszik, szerintem az a pár kísérlet a bérházakkal borzalmas.

Szombaton, 2013. március 2-án Torshavnba mentünk, mert Hanna cipőt szeretett volna venni, és ezt az alkalmat összekötöttük a torshavni kirándulással. Rendesen Smyrillel mentünk volna, de Smyril most nagyjavításra ment Dániába. Jövő héten jön haza, ezért azután Norrönával mentünk a nagy kirándulásra. A kép Norröna hátuljából készült, ahogy távolodunk Suðuroytól.

A Feröer-szigetek nyugati felén függőleges sziklafalak alakultak ki, amíg a keleti felén lankásabb partok vannak. Így azután a legtöbb település a keleti parton fekszik, kivéve a már említett Fámjin és Sumba (239 lakos), ahol szombaton (2013. február 23.) jártunk. Ezen a napon ismertem meg az abrázió jelenségét, azaz, hogy is alakultak ki a félelmetes, függőleges sziklafalak. Sumba mellett, Beinisvørð-nél szakadt le legutóbb a partfal, 1975-ben, amíg Hvalba mellett - a délutáni túrán északra mentünk Hvalba-ba (ejtsd: kvalba, 613 lakos) -, pedig olyan sziklafalat láttunk, amelyik még a leszakadás előtt áll. De Sumba-val szemben a tengerben is látszanak rég leszakadt sziklák.

Ma, február 23-án van a tavasz első napja, mondta Hanna. Fura, hogy egy hónappal korábban, mint otthon, de igaz. Hitetlenkedve nézem az otthoni havazásos képeket, majd kinézek az ablakon, és érzem a tavaszt.

Összeszedtem pár képet, hogy Ti és érezzétek, vége a télnek, itt a tavasz :))))))

„A hagyomány szerint Fámjin régi neve Vesturvik volt. Valamikor a XVI. században történt egy nap, hogy két férfi a faluból kiment a tengerre halászni a csónakkal. Megláttak egy francia vitorlást, amelyik vízen ringatózva várta, hogy föltámadjon a szél. A két vesturviki férfi áthívott a csónakjába két francia nőt, anyát és lányát, hogy megmutassák, mekkora óriási halat fogtak. Amikor az asszonyok a csónakban voltak, gyorsan eleveztek a falujuk felé. A franciák meg a vitorlásból kiabáltak az elrabolt nők után Femmes... Femmes… no hát, ettől a naptól kezdve hívják Fámjinnak a települést.” – mesélte Hanna, miközben a keskeny, kanyargós hegyi úton tartottunk a kis falu felé.

Megjegyzem, a vikingek gyakran folyamodtak a nőrabláshoz. A genetikai vizsgálatok szerint férfi őseik 80 százalékban vikingek voltak, női őseik meg 80 százalékban kelták, skótok. Szóval a vikingek Skóciába jártak nőt rabolni. Ma a lakosság 52 százaléka férfi, bár itt is több fiú születik, mint mindenütt, de főleg a nők mennek külföldre, Dániába tanulni, dolgozni, és jórészt ott is maradnak. (Tegnap egyedül sétáltam, és szóba elegyedtem egy helybéli, olyan hatvanas forma férfivel, aki két perc alatt eljutott a beszélgetésben odáig, hogy kifaggatott van-e férjem, gyerekem, és lenne-e kedvem letelepedni az országban, amúgy ő elvált..., szóval most is nagy a nőhiány.)

Több képet nem bírt el, íme, itt a folytatás. Még mindig Vágseiðiben voltunk. Kibújt a nap a felhők mögül. Arrafelé a legközelebbi szárazföld már Amerika...

Hanna, Óli nővére kölcsön adta az autóját szombaton, 8-án, és elmentünk kirándulni. Vágur 1382 lakosával Suðuroy szigetének legnépesebb települése. Bár Tvøroyri a központ, fekvésénél fogva, és ha hozzáadjuk a vele egybeépült Trongisvágur lakosainak számát (806 + 520 = 1326), majdnem utoléri Vágurt. Hmm, nem vagyok itt még 2 hete sem máris lokálpatrióta lettem?

Egész pontosan nem is Vágur (voá) volt a célpont, hanem Vágseiði sziklái.

A Feröer-szigeteken, Izlandon, Norvégiában, Skócia egyes területein, egyszóval a vikingek földjén találkozhatunk még ma is több száz éves vagy épp új építésű fűvel benőtt háztetőkkel. Torshavn régi városrészét Tinganesnek nevezik, itt sok kis fűtetős ház áll, és itt vannak a kormányhivatalok is.

Ebben a házban, az emeleten lakik Óli. A háznak ez a fele a városra néz, most épp a távolabbi bejárat fölötti szobában ülök, ott a nyitott ablak mögött. Ezen az oldalon van még a vendégszoba és a konyha, a másik oldalon a háló, a fürdő és a nappali, pontosabban a nappali erre is néz, meg az aprócska kis világítótoronyra is. A másik oldal a fjordra, a Trongisvagsfjørður-ra (trondzsiszvoxfjörur) néz és Smyril kikötőjére.

Még az ősszel megbeszéltük Ólival, hogy meglátogatom. Elkezdtem keresgélni, miként tudok elutazni hozzá. Dunakesziről Tvøroyriba elmenni nem egyszerű.