Múlt szombaton március 2-án mentünk Torshavnba Norrönával, most a délelőtti séta képeit láthatod. A Feröer-szigetek fővárosa Torshavn, neve annyit tesz, mint Tor kikötője, Tor vagy Thor az a bizonyos germán-skandináv főisten, aki Ódin és Jörd (a Föld) fia. A mennydörgés, a vihar és a növények, állatok istene. Torshavn a legnagyobb szigeten Streymoyon fekszik, "elővárosaival" együtt közel 20 ezer ember él itt, az ország lakosságának 40 százaléka. A házak zöme családi ház, ha a férfi megnősül, akkor hagyományosan házat kell építenie a családjának. Persze ez mára lazult, Torshavn szélén van már pár emeletes ház bérlakásokkal. De maga a főváros úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt falu, na jó, városka. Nekem ettől tetszik, szerintem az a pár kísérlet a bérházakkal borzalmas.
Gyönyörű napsütés volt, kifogtuk a jó időt, azóta sem volt ilyen szép nap, bár ma két hóesés között azért sütött. Ezt a jaj de kék házat nem tudtam kihagyni... muszáj volt lefényképezni.
Tulajdonképpen azért jöttünk hogy Hanna cipőt vegyen, de nem sikerült. Nekünk horror árak vannak, a vacak cipők 500 koronánál kezdődnek (20 ezer forint...), a többség 700-800 korona, de nem ritka az 1000 korona feletti. De nem ezért nem vette meg, amilyet keresett azokból nem volt az ő méretében. Még átmentünk az SMS nevű bevásárlóközpontba (ott nem csináltam képeket, eszembe sem jutott, olyan, mint másutt, legalábbis belülről, kívülről: emeletes faház). No, ott van a másik cipőbolt, ha jól értettem, akkor az egész országban nincs több. Persze Tvøroyriban is lehet kapni cipőt, olyan áruház félékben, de a választék nem túl nagy. Amúgy itt volt egy család, három kisgyerekkel, a mama cipőt vett (vagy szeretett volna), hazafelé a hajón derült ki, hogy ők is Tvøroyriból jöttek.
Feröeren minden fa ültetett, ennek szegénynek nem sok hely jutott.
Nyáron szökőkút, most csak fura kis szobor.
Régen valami szórakozóhely volt, Hanna és Óli idejártak fiatalkorukban. Most ruhabolt.
Tele a város szobrokkal. Még nem jártam olyan városban, ahol ennyi szobor lett volna. Ha a lakosság számára vetítve nézzük, biztos világelsők.
A parlament épülete, a Løgting, ebben a faházban csak az ülésterem van.
Ebben meg a parlamenthez kapcsolódó hivatalok.
Így néz ki az ülésterem, az ablakon át. A Løgting a világ egyik legrégebbi parlamentje, körülbelül 900 óta van parlamentjük a feröerieknek, közben volt egy kis szünet, 1816 és 1852 között, ez az épület 1856-ban épült, és azóta is ebben üléseznek.
Ez két gyönyörű kis faház állami tulajdonban van, amolyan alkotóház félék, íróknak adják oda 1-1 évre, hogy írjanak.
Réges-régi könyvesbolt Óli még 9 évesen itt dolgozott az iskola mellett. Könyveket csomagoltak, adtak postára. A távolabb élők megrendelték, mit szeretnének olvasni, ők meg elküldték nekik.
Havnar Kirkja, a dóm, 1788-ban épült a második legrégebbi az országban. Torshavnban négy templom van, az egyik egészen modern. nekem a régiek jobban tetszenek. 1990 óta a feröeri püspök székhelye, azóta dóm.
Hanna és Óli is itt konfirmáltak.
Minden templomban van kishajó, egyrészt, mert hajós nemzet, másrészt a templom hajóhoz kapcsolódóan.
A régi oltárkép 1647-ból, az utolsó vacsorát ábrázolja.
A Havna Kirkja kertje régi sírokkal.
A torshavni kikötő kishajós része.
Ilyen kőhalmokkal többször találkoztam, amikor még nem voltak kiépített utak, ezek mutatták, merre kell menni.
Nem tudok betelni ezekkel a kis fűtetejű házikókkal. Virág is van a tetején.
...és itt is virág...
...és itt is virág.
Tyúkocska :)
A kormány épülete.
Réges-rég, amikor még az öreg fűtetejű házikók sem álltak itt, akkor itt találkoztak az emberek megbeszélni a dolgaikat, a neve Tinganes.
Napóra még abból az időből.
Nagyon tiszta a kikötő vize.
Tavasz van :)
A városháza előtti szobron azok emlékére állították, akik megtisztították a környéket a kövektől, hogy épülhessen a város.
Nólsoyar Páll (Poul Poulsen Nolsøe) szobra, nemzeti hős, aki a dán kereskedelmi monopólium ellen harcolt. 1776 október 11-én született Nolsoyban, 1809-ben Sumba közelében süllyedt el hajója, amellyel brit gabonát vitt az éhező feröerieknek. 1805-ben írta a Madár balladája című verset, amellyel arra utal, hogy a dánok olyanok mint a madarak, amelyek nyáron idejönnek, megtömik a hasukat azután télre elmennek.
