Sandvík 1970 előtt szárazföldön csak nehézkesen volt megközelíthető, a magas hegyeken nehéz volt átkelni, így azután a tenger felől jutottak el a kis faluba a látogatók. A kis település arról híres, hogy itt halt meg Sigmundur, lejjebb írok arról, mit is kell tudni róla. Ez itt Sigmundur emlékműve, az a kis valami ott a kövön egy úszó férfi fölülről.
Tvøroyritól 17 kilométerre fekszik Sandvík, két alagúton is át kell menni, ha szeretnénk eljutni oda. A második alagút Hvalbát és Sandvíkot köti össze, pirossal jelöltem a képen.
Mi már Hvalba (kvalba) felől az 1970-ben megépült alagúton át jutottunk el Sandvíkba. Kicsit bénáztak az építéskor, az első, a képen a jobb oldali nyílás a nem jó helyen indult építés emléke.
Sandvík kicsi település, mindössze 95-en lakják. Ez a látvány tárul elénk, amikor átérünk az egysávos alagúton. Az 1500 méter hosszú alagútban kitérők vannak, oda áll be az az autós, akinek az oldalán épültek ezek a kitérők, kivéve, ha teherautó jön szembe, mert akkor a személyautónak kell megállnia. Itt a Sandvíkból Hvalba felé utazók oldalán vannak a kitérők.
Erről a homokos partról kapta Sandvík a nevét. Itt is, mint az angolban a "sand" homokot jelent.
A sandvíki fjordból jól látszik a Stóra Dímun sziget, ahol csak egy nyolcfős család él. Picit hátrébb Skúvoy is látszik, odavalósi Óli és Hanna édesanyja, no meg testvére, Hans Skalagard, a híres festő. Itt a róla készült videó. Itt meg néhány képe.
Csodálatosak ezek a sziklák, meg patakok. Meg mindenütt víz-víz-víz :)
A sandvíki part, valahol ott a hegyen megy az út Hvalbába. Jól látszik, hogy a Feröer-szigeteken a hegyek nyugatról keletre lejtenek.
A Lítla Dímun (litla dújmun), a kis Dímun, lakatlan sziget, pontosabban csak birkák élnek ott.
A múzeum, a fűtetős házikóban mutatják be, hogy éltek nem is oly rég a feröeriek.
A kis fűtetős házikó falának lécei közt rés van, azokon átjár a szél, ez a hússzárító, az éléskamra.
A sandvíki múzeumban a régi feröeriek otthonát ismerhetjük meg belülről.
A sparhelt :) Ilyen kávédarálója volt Nagymamának is, még megvan.
Ebben a csöpp kis ágyban felnőttek aludtak. Vagy nagyon kis növésűek voltak, vagy nehezen fértek el benne.
A mosogató, volt folyó víz.
Az a változat lehet igaz, hogy nem voltak a régiek magasak. A hölgyről, aki megmutatta nekünk a házat, kiderült, hogy ő is skúvoyi, onnan származik Óli édesanyja. Valószínűleg rokonok.
A viking hajó, a "bátur".
A szülők ágya, ketten aludtak ebben a kis ágyban. Nem csoda, hogy sok gyerekük volt.
Az a bal oldali fa valami, arra szolgált, hogy azzal nézzenek le a tenger fenekére a csónakból. Ilyet még Óli is használt gyerekkorában.
Írószerszámok, játékok és sakkfigurák.
Itt halt meg Sigmundur Brestisson.
"Sigmundur Brestisson (Skúvoy, 961 – Sandvík, 1005) feröeri viking főnök, a Feröeriek sagája egyik hőse. Ő térítette keresztény hitre a feröerieket 999 körül.
1005-ben ellensége, Tróndur háromszor is rátámadt Sigmundurra. Ebből az első kettő sikertelen volt, de ősszel a skúvoyi házára rontott rá túlerővel. Sigmundurnak sikerült elmenekülnie és a Suðuroyarfjørðurt átúszva elérni a Suðuroy partjainál fekvő Sandvíkot. A később róla elnevezett Sigmundargjógvban keresett menedéket, de Tórgrímur Illi, az ottani gazda fiaival aranygyűrűjéért megölte a kimerült férfit. Sigmundur Brestisson sírköve, a Sigmundarsteinur (Sigmundur-kő) a skúvoyi temetőben áll; ez a szigetek egyik legjelentősebb középkori emléke. Nincs rajta rúnaírás, csak egy belevésett kereszt." (Forrás: wikipedia)
Az úszó Sigmundur.
Az emlékmű hátulján vitorlás hajó látszik.
A vitorlás közelről.
Háttérben a Lítla Dímun.
Kis ízelítő a hullámzásból. Nem lehetett egyszerű az úszás ebben a hideg, hullámzó vízben Sigmundurnak. Van, aki azt mondja nem is Skúvoyból úszott, csak Stóra Dímunról.
Óli :)
Én :)
Öreg csónakházak a sandvíki kikötőben.
A tájat mindenütt patakok és vízmosások szabdalják.
A sandvíki templom egykor Tvøroyriban állt. Azonban a múlt század elejére kinőtték. Építettek egy nagyobbat, az is fából van. Úgy készült, hogy Norvégiában összerakták a falakat, hajóra tették, Tvøroyriba vitték, és ott összeállították az új, nagyobb templomot. Ezt a kicsit meg szétszedték, hajóra rakták, és elhozták Sandvíkba. Itt meg újra összerakták. Azóta is itt áll.
Kedvenceim, a birkák :)
...és itt is. Nem győztem fényképezni.
A sandvíki temető.
A birkákat nem zavarják az autók.
Békében élnek egymással.
Az alagút másik fele, indulunk vissza Hvalbába. Most a mi oldalunkon lesznek a kitérők, de nem nagy a forgalom, ritkán van rájuk szükség.
Átértünk a hvalbai oldalra. Megyünk haza.
