Nem egészen három és fél hónap után végre újra itt vagyok a Feröer-szigeteken, Suðoroyon, Tvøroyriban. Már nagyon vágytam vissza. És most három hónapra jöttem! Az út már ismerős volt, már tudtam, hol, mire kell figyelni, merre kell menni. Már hazajöttem. 

Drága unokatestvérem Ildikó, vitt ki Bécsbe ikertestvéréhez, Emőkéhez. Hármasban töltöttünk el felejthetetlen másfél napot. Köszönöm :) Hajnal 4-kor indultunk a reptérre, és mire indult a gép 6 után, már ki is világosodott. 

Kihasználtam minden lehetőséget, a táskám 20,2 kg volt, pedig a nehezét a hátizsákba és a laptoptáskába tettem. Koppenhágában több, mint három órám volt. Hol bent, hol kint sétáltam vagy ücsörögtem. Még szerencse, hogy szép, napsütéses idő volt.

Mivel nem lehet egybe megvenni a repülőjegyet, először kicsekkoltam, majd hosszasan vártam, vagy másfél órát, hogy becsekkoljak. Utána már könnyebb volt a nagy táska nélkül, de bent meg arra vártam, hogy kiírják, honnan indul majd a gép. De ez az idő is eljött, és már ismerősen hangzott a feröeriek beszéde a váróteremben. 

Megérkezett az Atlantic Airways gépe, végignéztem, hogy kiszállnak, kipakolnak, bepakolnak, tankolnak, és lassan beszállhattunk mi is a gépbe. Ez nem fapados, az ára sem, így azután kaptunk rendesen enni, inni. Persze, kibírtam volna enélkül, inkább olcsóbb lett volna. 

Jó két óra repülés után végre megláttam a csodás Feröer-szigeteket. Vágar felé közeledtünk. 

Kis ország, kis reptér, kis irányítótorony, kis fogadó épület.

És a repülőgép. Jó nagy szél volt. 

Amikor megérkeztünk mindenki berontott a vámmentes boltba, és rengeteg alkoholt vett. A kedves kis spániel most is végig szaglászott minden csomagot és utast, de nem talált kábítószert. A busz már bent volt, és 50 perc múlva Torshavn kikötőjében voltunk. Ahol is már várt bennünket Smyril. Most hétfőn érkeztem, és ilyenkor eggyel több járat van, így nem kellett sokat várni az indulásra.

Mi az alsó folyosón jöttünk föl, a fölső Norrönáé.  

Smyril tornya. Fölmentem, amilyen magasra csak lehetett, és készítettem pár videót, meg rengeteg képet.

Már jönnek az autósok is.

Az erőd, a Skansin a világítótoronnyal. Annak idején a török rabszolga-kereskedők ide is eljutottak.

Luxus turistahajó, akkora, hogy be sem fér a kikötőbe. A háttérben Nolsoy szigete.

Elhagyjuk a nagyvárost, hogy végre megérkezzem a kisvárosba. 

Streymoy, a legnagyobb sziget. Már távolodunk.

Kedvencem, a kis lakatlan sziget: Lítla Dímun (lítla dújmun)

És végre, Suðoroy északi csücske, Sandvík közelében. Majd befordulunk a Trongisvagsfjørður-ba (trondzsiszvoxfjörur).

Tvøroyri, ott a templom meg a halfeldolgozó, és épül az új üzem is. Az evezősök gyakorolnak a hétvégi versenyre.

Tvøroyri, az erdő, a kórház és én már látom a legszebb házat is.

Ezeket másnap vettem föl, így köt ki Smyril.

Csupa zöld minden, és a birkák is megvannak.

És a kertem is csupa-csupa zöld. Hazaértem.