Ha jól tudom az eredeti szövegben kedd volt, de a mi nyarunk a Feröer-szigeteken 2013-ban a július 20-i szombat délutánra esett. Ez itt most nem költői túlzás, tényleg elég rossz az idő, sokat esik, fúj, és persze fűtünk. De ez mindenképp jobb, mint az otthoni hőség. Persze azért jó lenne, még pár ilyen kellemes délután. Néha van is hasonló, de ez volt a legszebb. Lementünk a kertbe, és gyönyörködtünk a fjordban, figyeltük a madarakat, és napoztunk.
Mosás után általában a szárítót használom, mert kint ritkán lehet teregetni, még lehet a pincében, ahol a mosógép meg a szárító van, de nehezen szárad ott a ruha. Fönt a lakásban meg nincs hol teregetni. No de most, amikor végre jó idő lett, rögtön kiteregettem.
Kertünk két bokra is virágzik. Íme az egyik.
...és a másik :)
"Szputnik" is körülöttünk téblábolt a kertben.
A kert azon kis csücske, amelyet a rossz szegélynyíróval próbáltam rendbe rakni. Azóta Óli megjavította, már nagyobb részen ritkítottam meg a füvet. Elég nehéz, mert ritkán van olyan idő, amikor tudok füvet nyírni. Talán augusztusra befejezem.
Elég nagy a fű a kertben.
A kert felülről, a fürdőszoba ablakból. Találós kérdés: mi az a fekete-fehér folt a fűben?
Sputnik ül a fűben...
Időnként nagyon fura felhők vannak. Ez most hosszú csík, ilyen gyakran húzódik valamelyik völgybe.
Az "irodám" ablakából nézve a fenti képen is látható felhő.
Felhők az ablakunk előtt fekvő fjord, a Trongisvagsfjørður (trondzsiszvoxfjörur) végében, a Hvalba-ba (kvalba) vezető völgy felett.
Az "irodám" a nappali, az íróasztalom az étkezőasztal. Ablak van mögöttem, mellettem, előttem és még jobbra előre is. Naponta többször látom, amikor Smyril jön, Smyril megy.
Jön Smyril. Bár volt már akkora köd is, hogy semmit sem láttam belőle, akkor meg hallottam, mert szólt rendesen a hajókürt.
